Elhiszem majd az egészet
Legyen kert és benne virágok
Törpe is kell meg óriások
És te is legyél ott kérlek
Ha hívlak hazudni szépet
Csak igazat ne! Az fájna
Csak egyszer...utoljára
játszom a kemény lányt, akit nem érdekel semmi. mégis akár egy szó is a padlóra tud tenni .://
Akikkel eddig elhitettem, hogy a barátjuk vagyok, azoktól az emberektől, mindegyiktől, azt vártam, és el is értem, hogy ők tegyenek értem valamit. Most temiattad fordul elő velem először életemben, hogy azt mondom valakinek, neked, hogy a barátod vagyok, és azért vagyok a barátod, hogy én tegyek érted valamit.
Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.
A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!
A barátságot mondhatjuk egy kertnek,melybe sok-sok kis magot elültethetsz.Kedvesség és nevetés a locsolás,s a szeretet lesz a kinyíló virág.Türelem, megértés, gyengéd figyelemnapsütésnél jobban melegítenek,Így nem hervad a szeretet virága,s aki ültette, örökké csodálja.
Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.
A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!
Azért vannak a jóbarátok,
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jóbarátok,
Hogy az eltűnt boldogságot
Visszaidézzék egy fázós alkonyon.
Ne foglalkozz az ellenséggel ha van barátod,
hamarabb megunja ő majd meglátod.
A barát melléd áll, az ellenség lemarad,
így lesz életed szebb és boldogabb.
A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.